Sziasztok!

Először is pár infó rólam. A nevem Barnabás. Van egy ikertesóm, Bence és egy kishúgom, Borka. Itt ugrálnak a hátam mögött és folyamatosan csiripelnek, hogy miket írjak Nektek. Ez az első blogbejegyzésünk, mióta elindultunk… Hogy hova és miért? – nos, erről fogok írni most… Figyu!

A tavaszi szünetben kezdődött… Ági nagyinál töltöttünk pár napot, aki egy nagy kertes házban lakik. Itt azért megjegyezném, hogy ez a kert kissé furi, mert nem ibolya meg százszorszép meg pitypang meg mindenféle átlagos virág nyílik benne. Ági nagyi amolyan tündér-féle és a virágait is tündérek ültették... Tudom, ez most úgy hangzik, mintha nem lennék normális, de ez véresen komoly… Egyébként, ha már itt ráncolod a homlokod, hogy szerinted félrebeszélek, akkor jobb, ha nem is olvasol tovább, mert ennél sokkal vadabb dolgok jönnek! Szigorúan csak erős idegzetűeknek!!!

Szóval, a kert. Van benne egy különösen szép virág, ez a neve: Fogaddel Virág. A szivárvány minden színében pompáznak a szirmai és soha nem hervad el. SO-HA. Még télen se! Klassz a közelében lenni. Borka azt mondja, hogy fény és szeretet árad belőle, azért. Nem tudom. Csakhogy valami baj lett a virággal: potty, potty, potty, egyszer csak lehullajtotta a szirmait. Mind a 15-öt… Mi történhetett???

Épp ezen tanakodtunk Ági nagyival és a tesókkal, amikor egy kis törpe – tényleg olyan volt, mint egy kerti törpe, nagyon vicces, hosszú szakálla volt, alig látszott ki mögüle… – bukkant elő a földből, és azt kiáltotta:

- Azt a paszta cipőpaszta, lehullott a virág szirma! 

- Ezt mi is látjuk, kedves törpe – mondta neki Ági nagyi – a kérdés csak az: mit tegyünk?

- Mit, mit?! Azt csak ez a három emberpalánta tudja elvégezni! – és ránk mutatott nagy csontos ujjával – Gyertek utánam és elmagyarázom, mit kell tennetek!

Többet nem is mondott, hanem fejest ugrott a lyukba a virág mellett, ahonnan az imént előbukkant…

Hát, ez fölöttébb rejtélyes volt…

- Most mit tegyünk, nagyi? – kérdezte Borka. – Menjünk?

- Hát, kincsem, lehet, hogy utána kéne menni – válaszolt a nagyi – ha egy törpe ilyeneket mond, annak rendszerint meg van a jó oka…

- De hát hogyan menjünk utána? – kérdeztem én. – Ez a lyuk olyan pici, nem férünk át rajta…

- Azt hiszem, hogy ha nagyon szeretnétek, akkor át fogtok férni… - mondta Ági nagyi. – Szerintem ez amolyan varázs-lyuk, ami éppen akkora, amekkorának lennie kell. Már láttam ilyet egyszer, nagyon régen…

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan jó ötlet… - kereste a kifogásokat Bence. (Szeret kifogásokat keresni :-D ) – Hogy fogunk visszajönni? Ki tudja, hova vezet bennünket ez a törpe…

- Emiatt nem kell aggódnotok! – mondta Ági nagyi. – Tessék, itt a zsebkendőm. Ha megfogjátok a csücskeit és jó erősen arra gondoltok, hogy haza akartok jönni, akkor hipp-hopp, hazarepít majd benneteket.

- Hűha, nagyi! – ámuldoztam – Hogy neked milyen cuccaid vannak!

Borka rögtön zsebre vágta a zsebkendőt és azt mondta:

- Akkor, azt hiszem, indulhatunk! – és mire Bence és én kettőt pisloghattunk volna, nekifutásból nagyot ugrott a virág mellett lévő lyukba.

És eltűnt.

- Sikerült neki! – kiáltottam fel. – Gyerünk, Bence, menjünk mi is!

- Biztos? – vívódott még mindig Bence. – Tuti, hogy ez jó ötlet, tesó?

- Meg kell menteni a virágot. Ha nem sikerül, akkor meghuzigáljuk a kerti törpe szakállát – mondtam neki cinkosan. Ez meggyőzte Bencét.

- Gyerünk! – kurjantotta, és nagyot ugrott a lyukba. Én meg utána.

A lyukon át egy tágas, földalatti üregbe jutottunk, ahova csak fentről szűrődött be némi fény. Aztán egyszerre ott termett előttünk a (kerti) törpe. Csettintett egyet, erre mint egy fáklya, égni kezdett a szakálla. Mi tagadás, ez eléggé rémisztő volt, de aztán rájöttünk, hogy nem fog elégni, csak világít. Varázs szakáll, beépített tűzzel - jó mi? :-)

- Utánad jöttünk, mint látod! – mondtam neki. – Akkor most áruld el, mit kell tennünk, hogy megmentsük a virágot!

Mire a törpe:

- Először: az nem akármilyen virág! A Fogaddel Virág addig virít, amíg az emberek képesek elfogadóak, türelmesek, barátságosak, törődőek lenni egymással. Úgy látszik, nagy a baj a Földön, mert a virág megbetegedett… Másodszor – folytatta – a virágot úgy tudjátok megmenteni, ha megoldotok bizonyos feladatokat, ehhez segítséget is kérhettek bárkitől. Ehhez adok Nektek egy olyan okostelefont, ami innen a föld alól is működik. Ha kiálljátok a próbát, mindig visszanyertek egy virágszirmot! Világos?

Világos, naná… mint a vakablak…

Meg kell, hogy mondjam, szóhoz se jutottunk… De fölösleges is lett volna bármit mondani, a törpe ugyanis jól otthagyott minket. Azt mondta, hogy most pihenjünk egy kicsit, mielőtt tovább indulnánk.

Így is lett. Szóval, most pihizünk egy kicsit, aztán kalandra fel! Hamarosan jelentkezünk…

Addig is üdv,

Barnabás (és Bence és Borka)