Sziasztok!

Ahogy ígértem, újra jelentkezem! Ezúttal a segítségetekre is oltári nagy szükségünk van, úgyhogy légyszi….!!! HELP!!!

Ott tartottunk, hogy követtük a nagyszakállú kerti törpét a föld alá, aztán pihentünk egy keveset. Aztán megjelent újra a törpe, és azt mondta, most már eleget lustálkodtunk, ideje, hogy tegyünk valamit szegény Fogaddel Virág érdekében…

Mondtuk neki, hogy szívesen, csak árulja el végre, merre induljunk el. Erre azt dörmögte:

-Le is, fel is, jobbra is, balra is…

Na, ezzel jól ki voltunk segítve… Szerencsére nagggyon okos kishúgom van, aki megfejtette a talányt. Ugrottunk egyet a levegőbe, leguggoltunk, léptünk egyet jobbra, léptünk egyet balra… Vagyis igaziból nem mentünk sehova, és mégis: hipp-hopp egy szép nagy réten találtuk magunkat.

A réten hatalmas volt a lárma. Egy csapat mindenféle állat állt egy körben és ők kiabáltak. Először nem értettük, hogy miért, de azt gyorsan levettük, hogy emberi nyelven vitatkoznak. Közelebb mentünk, hogy jobban halljunk és lássunk. Ők annyira el voltak foglalva magukkal, hogy abszolút nem vettek minket észre.

– Nézzétek, srácok! – mutatott a kör közepére Borka – Egy kisnyúl..

– Mi lehet vele, ami így kiverte a többieknél a biztosítékot? – kérdezte Bence.

Én megvontam a vállam, mert persze halovány lila gőzöm sem volt. A beszélő állatok viszont annál jobban izgattak, (ilyet még gondolom, Ti sem láttatok, még a Dicovery Channelen se…) úgyhogy még közelebb osontam és leszólítottam egy kevéssé veszélyesnek látszó tyúkot.

– Tyúkanyó, ha meg nem sértem… – vettem elő a legjobb modoromat, amit vészhelyzetekre tartogattam. – Elárulná kérem, mi folyik itt?

A tyúk végig mért, aztán rámkotkodácsolt:

– Jaj, fiam, jaj, hát szegény nyúl… Megsántult a bal hátsó lába, nem tud rendesen futni és a doktor azt mondja, már nem is fog soha…

A doktor, aki egyébként egy nagy szürke farkas volt, gondterhelt arccal szimatolt szegény nyúl körül. Meglepő volt, hogy nem kapta be, ahogy azt az ember normális farkasoktól elvárta volna. De mindegy, a normálisról itt már rég szó sincsen…:-)

addigra már az is világossá vált, hogy mi ez a nagy lárma, mert mást se hallottam magam körül, mint „jaj, szegény”, „most mi lesz vele”, „ó nagy ég”, „ó anyám”, „ó jaj ó jaj” és hasonló siralmak. Szegény kisnyúl meg ott lapult a kör közepén a fűben, behúzta a nyakát és a mancsát a fülére tapasztotta.

Borka addig ügyeskedett, míg befurakodott mellé, a kör közepére. Odahajolt a nyuszi füléhez és megkérdezte:

-Hé, hallasz, pajtikám? Miért fogod be a füledet?

A kisnyúl erre azt nyöszörögte:

– Miért? Miért? Nagyon kedves a többiektől, hogy itt agyon sajnálnak, de ez nem segít… Lesántultam, de azért ez nem a világ vége… nem bírom hallgatni már, amiket mondanak… inkább tényleg tennének valamit, hogy jobban érezzem magamat… Engem meg sem kérdeznek, hogy mi lenne jó nekem…

Borka bólintott aztán intett Bencének és nekem, hogy jöjjünk mi is oda hozzá. Elmondta nekünk, hogy mit tudott meg a nyúltól. Aztán jó hangosan felkiáltott:

– Eléééég legyen!

Erre síri csönd lett, az állatok döbbenten néztek ránk. A nyúl felkapta a fejét, és újra hegyezni kezdte a fülét. Borka meg folytatta:

– Elég a sajnálkozásból! Eljött az idő, hogy tegyetek is valamit végre szegény nyúl barátunkért! Kinek milyen ötlete van? Na, gyerünk!

Az állatok hümmögtek és a fejüket vakarták. Látszott rajtuk, hogy eddig még ezen nem gondolkodtak el…

Nekünk persze rögtön támadt pár ötletünk, hogyan tehetnénk a sánta nyúl életét mégis szebbé, hogyan segíthetnénk a családjának…

De mielőtt eláruljuk, hogy mi mire gondoltunk, kérlek, segítsetek Ti is az ötleteitekkel! Írjátok meg, hogyan segítenétek a kisnyúlnak? E-mailcímünk: fogadjelmese@kezenfogva.hu

A jó ötletekért cserébe a törpétől megkapjuk a Fogaddel Virág egy szirmát. A szirom egy betűt rejt. Ha összegyűjtjük mind a 15 szirmot, állítólag valami nagy meglepetés vár ránk!

Előre is köszi!

Barnabás (és Bence és Borka)

Ja, és legközelebb május 5-én jelentkezünk!!!