Fogadjelmese

Szia! Itt most Bence, Borka és Barnabás posztjait olvashatod. Egy elvarázsolt világban vagyunk, mert meg kell mentenünk a Fogadd El virágot. Gyere te is, és segíts nekünk! Hogyan? Idejében megtudod!

Játékszabályzat

Ha szeretnél nyerni, kattints ide, és ismerd meg a "Fogadjelmese" játék szabályait!

Facebook

Friss topikok

  • Fekete Sámuel: @szemet: ja én is valami ilyest gyanítok. De persze olyan homályos ez a csipkerózsika-mese. @Foga... (2011.05.13. 01:43) A Törpe felbukkanása

Döntések Labirintusa 1.

2011.05.26. 08:00 - Fogadjel Barnabás

Kedves kedves kedves Olvasóink!

 
Köszönöm ismét a sok segítséget. Ahogy Ti is írtátok, ez a helyzet valóban nagyon nehéz volt. Végül megkérdeztük Ödön bácsit, ő mit gondol, hiszen mégiscsak róla volt szó, nem dönthettünk helyette, mi legyen. Ödön bácsi pedig azt mondta:
– Látjátok, ez azért van, mert semmi sem lehet tökéletes a világon… Viszont, ha úgy vesszük, az én életem már így is kicsit tökéletesebb lett, mint azelőtt volt, hogy veletek találkoztam.
–  Érdekes – dohogott Bence – pedig akkor még nem volt beszorulva egy kastélyba.
–  Az igaz, az igaz… – bólogatott Ödön bácsi –, de volt egy nagy vágyam, hogy lássam a kilátást erről a gyönyörű helyről. És ez a vágyam teljesült! Tudjátok, hányan vannak úgy, hogy nagyon vágynak valamire, ami SOHA nem teljesül? Ehhez képest én roppant szerencsés vagyok.
– És akkor, most mit fog tenni? – kérdezte Borka elgondolkodva.
– Az egyetlen, amit tehetek: megiszom a folyadékot! Nem élhetek itt örökké beszorulva, mint egy kalickába dugott madár!
– Nem… de hát a sötétség…nem fél, Ödön bácsi? – kérdeztem ijedten, mert eszembe jutott, milyen volt az orrom hegyéig se látni.
– Nem, fiam. Mégpedig azért, mert egy nagyon fontos dologban tévedett a törpétek!
– Éspedig??
–  Hát, hogy minden olyan lesz, mint azelőtt volt! Ha csak pár percig is, de láttam a világot, a színeket, a fényeket… még ha kívül újra sötét lesz is, bennem már soha nem lesz az. Ezért nem félek! Ide azzal az itókával!
Mielőtt még megitta volna, még egy utolsó pillantást vetett a kilátásra. Épp ment le a nap.
– Furcsa – gondoltam. – Ödön bácsinak nem kel fel többé. De azért ő így is látni fogja.
Ettől megnyugodtam. Jó az, ha valaki ilyen rendkívül bölcsen tudja felfogni az élet nagy dolgait… Asszem sokat tanultunk Ödön bától!
Mire ezt végig gondoltam, ismét egy kicsi, törékeny öregember állt mellettem. Szeme a messzibe révedt, nem látta már, milyen a kilátás, vagy hogy hányat mutatok az ujjammal. Ennek ellenére bejött, amit mondott: nem volt olyan mint korábban. Az arca ragyogott a kaland örömétől.
– Kedveseim, tudom, hogy még millió küldetésetek van, menjetek csak! Én elüldögélek itt a kastélyban még egy ideig, amíg erre jár valaki, akivel elbeszélgessek megint. Jó utat, járjatok szerencsével!
Így hát elbúcsúztunk Ödön bácsitól. Mire kiértünk a kastélyból, sűrű sövény nőtte körül. Tudjátok, növényből, amolyan kerítés– féleség. Sőt, az is látszott a kastélyhoz vezető lépcső tetejéről, hogy ez valójában nem is csak kerítés, hanem egy labirintus, amin át vezet kifelé a kastélyból az út.
– Gyerekek, nekem nincs kedvem ezzel bajlódni – mondta Bence. – Járjuk el a kis táncunkat, aztán hajrá!
Arra gondolt, hogy „le is, föl is, balra is, jobbra is”… Ki is próbáltuk persze, de nem ment.
– Még szép, lustaságok! – nevetgélt Borka. – Nem véletlenül van itt ez a labirintus. Ez a következő feladat. Át kell rajta valahogy jutnunk.
Mint mindig, most is igaza volt. Nagyon bosszantó nőszemély! :–D A labirintus bejárata rögtön a lépcső alján volt. Beléptünk. Rögtön a bejárat mellett egy tábla volt kifüggesztve, rajta nagy betűkkel egy írás:
 
A DÖNTÉSEK LABIRINTUSA
Ebben a labirintusban 3 különböző út vezet a kijáratig. Mindegyikőtöknek el kell az egyik úton indulni. Az a Ti döntésetek, hogy ki melyik úton indul el. 3 feladattal fogtok találkozni, melynek során döntést kell hoznotok. Hogyha jó döntést hoztok, a labirintus elenged Benneteket és újra együtt lesztek. Amennyiben nem jó a döntés, újabb próbát kell kiállni, mindaddig, amíg jól nem döntötök.
Ne feledjétek: az ember olyanná válik, amilyen döntéseket hoz!
 
Sok szerencsét!
 
 A Törpe
 
Tessék, szóval a törpe mostanában levelezget velünk. plusz hagyott még 2 okos telefont is a szöveg mellé akasztva, nyilván azért, hogy Bence és Borka is tudjanak majd írogatni a blogba, amikor nem leszünk együtt.
Valóban 3 út volt, én jobbra mentem, Borka középre, Bence balra. Hát mi tagadás, eléggé be voltunk csinálva, hogy most mi vár ránk, főleg, mert eddig még soha nem váltunk el egymástól.
Mentem, mentem és egyszer csak ezt láttam: egy asztal, rajta egy nagy számítógép egy felirattal: KAPCSOLJ BE! Bekapcsoltam. Egy tök izgalmas lövöldözős játék ment rajta, amit mindig is nagyon szerettem játszani. Tényleg nagyon izgalmas! Emellett a szüleim soha nem engedik, hogy sokat játsszam, mert szerintük ez időpocsékolás. Úgyhogy most itt volt a nagy alkalom! Közben még játszótársam is akadt, egy kisfiú személyében, aki arra somfordált és megkérdezte, hogy csatlakozhat– e?
– Mi a neved? – kérdeztem.
– Gergő.
– Oké, Gergő, játsszunk. Gyere!
– Köszi. De lehetne még egy kérésem? – kérdezte.
– Persze…
– Ha valaki erre jön és kérdi, hogy mit csinálunk, ne mondd el neki, hogy játsszunk. Ez nekem roppant kellemetlen lenne…
Megígértem neki, csak ne szekáljon már. Jót mosolyogtam magamban: mert először is, ki jönne erre, másodszor is, még hogy kellemetlen lenne! Épp belemelegedtem, amikor egyszer csak megcsörrent az okostelefon. Anyukám hívott! Hogy a csudába?? Muszáj volt felvenni.
– Barnabás! Kisfiam, mit csinálsz? – hallatszott a vonal túlsó feléről.
Hát először is,majd’ megölt a sikítófrász, mert hogy a csudába került Anyukám hangja az okostelefonomba??! Másodszor, most mit mondjak neki?? Azt mégse mondhatom, hogy elmentem megmenteni egy virágot és közben leültem számítógépezni egyet Gergőkével. Biztos nem értené meg. Ez az egész rémesen bonyolult volt.
– Sziaaa, mama – nyögtem ki nagy nehezen –, tudod, én most egy nehéz feladatot próbálok megoldani éppen.
– Ahha – jött a hang –, és szabad kérdeznem mi az, édes fiam?
– Őöööö… hát izé, el kell küldenem egy irtó fontos levelet… ööö, titkosat…
– Nem inkább valami szupertitkos számítógépes játékot játszol, gyermekem? – kérdezte anyukám, kissé megrovó felhanggal.
Sóhajtottam. Utáltam hazudni. De közben Gergőre néztem, aki kézzel– lábbal hadonászott: elnemondd, elnemondd!!!
– Bocs, mama, elment a térerő – füllentettem, és letettem a telefont.
Mit csináljak???
Írjatok, gyorsan, gyorsan! Vissza kell hívnom a mamát!
 
Köszi, Barnabás

A bejegyzés trackback címe:

https://fogadjelmese.blog.hu/api/trackback/id/tr872931951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása