Hello Cimborák!

Itt ismét Borka.

Ígértem, hogy elmesélem, mi történt, ha megfejtitek a találós kérdést, amit a láda szelleme olvasott fel nekünk. Emlékeztetőül, így hangzott:

„Minél többet odaadsz belőle, annál több lesz neked. Többet ér aranynál, ezüstnél, bármely drága kincsnél, de ára nincsen, megvenni nem lehet. Olyan az embernek, mint a levegő.    Mi az?”

Nos, szerencsére Nektek is eszetekbe jutott! A SZERETET. Hát persze! Az is szerencse, hogy nekem sokkal hamarabb eszembe jutott, mint annak a faragatlan tuskó Rudolfnak, úgyhogy a szellem végül nekünk adta a kincset! Mi volt a kincs? Három dolog. (Még szép, hogy három, egy tisztességes mesében pont ennyinek kell lennie!) Egy korona. Ezt kapta Gusztáv és ezzel hivatalosan is ő lett a kastély uralkodója. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jóságos uralkodó lesz belőle. Egy csodálatos könyv, amit csak ki kell nyitni és mindig tud valami jó tanácsot adni. Ezt kapta Gergő, hogy segíteni tudjon a bátyjának az uralkodásban. Bölcs tanácsadó válik majd belőle. És egy aprócska tölcsér. Amit ha a füledbe teszel, meghallasz olyan dolgokat is, amit egyébként nem. Hát ez egy nagyon izgalmas tárgy…

Gusztáv király azt mondta:

– Hálám jeléül, amiért segítettetek legyőzni Rudolfot, nektek ajándékozom ezt az aprócska tölcsért. Azért adom nektek, mert tudom, hogy ennek segítségével még sokaknak fogtok majd segíteni!

Ez igazán kedve volt tőle. De nem?? Jaj, azt el is felejtettem írni, hogy mi lett Rudolfkával… Miután a kincsek előkerültek a láda mélyéről, a szellem, mint egy nagy örvény, magába szippantotta és Rudolffal együtt bebújt a ládába. A láda teteje rájuk zárult és soha többé nem nyílt ki… Reméljük nem is fog, és a gonosz Rudolf a láda foglya lesz az idők végezetéig… Ezt érdemli! És még egy fontos esemény: abban a pillanatban, amikor Rudolf eltűnt, Gusztávról is elszállt az átok és újra olyan jóképű lett, mint amilyen azelőtt lehetett, hogy Rudolf csúffá varázsolta. Nagyon nagyon csinos lett! (Nem estem bele, nyugi!) Mi pedig nagyon boldogok voltunk, hogy minden ilyen jól alakult, hogy a jók nyertek és a gonosz megbűnhődött és még egy szuper tölcsérünk is lett, amivel biztos sok érdekes dolgot fogunk még csinálni…

Aztán eszünkbe jutott az is, hogy a labirintuson még mindig nem vágtuk át magunkat, akármilyen hősök vagyunk, hiszen visszakerültünk a kastélyba, ahonnan elindultunk… Tehát a szirmokat még mindig nem szereztük meg!

– Adok én Nektek szirmokat, amennyi kell – ajánlotta nagylelkűen Gusztáv király. – Hiszen láttad, Borka, tele van Fogadjel Virágokkal a kertem!

– Az lehet, de ezek speciális szirmok, betűkkel… – sóhajtottam. – A Törpe tudja csak odaadni. Nincs más, vissza kell mennünk a labirintusba. Így hát Gusztáv és Gergő kikísértek bennünket a kastély elé. Nagy meglepetésünkre a labirintus eltűnt… Helyette a Törpe ült ott egy nyugágyban és elégedetten simogatta a szakállát.

– Nagyon jó – dünnyögte, amikor meglátott miket. – Ügyesek vagytok! Egyszerre ennyi feladatot megoldani… Hány szirom is jár érte?

– Négy! – kiáltott Bence, az igazság bajnoka.

– Négy? Számoljunk csak… – gondolkozott a Törpe. – Barnabás komoly kísértésbe esett, hogy füllentsen az anyukájának, ez nem volt szép tőle… Borka bedőlt Rudolfnak, szintén nem dicséretes… Még szerencse, hogy Bence közbelépett… és végül mindenki észhez tért. Ez 2 szirom. Rudolfot kivontátok a forgalomból, ez 1 szirom, a kincset megszereztétek, az 1 szirom. Na jó, legyen, négy!

– Éljen! – kiáltottuk.

– Oké, de azért annyira ne örüljetek… Még jópár szirom hátra van. Felkészültetek? Vigyázz, kész…

– Jaj, ne, máris? Legalább egy szusszanásnyi időt hagyhatnál…– nyöszörgött Bence, aki már tisztára lefáradt a labirintusos kalandoktól.

– És szegény virág meg hervadjon el, mi?! – botránkozott meg a Törpe. – Neeem, fiam, szó sem lehet róla. Gyerünk! Jobbra, balra, fel, le… és hopp!!!

Arra se volt időnk, hogy búcsút intsünk Gusztávnak és Gergőnek. Máris repültünk egy újabb kaland felé. Mondanom se kell, megint különös helyre kerültünk. Nehéz leírni, amit láttunk, de megpróbálom…

Egy furcsa kis falu-szerűségbe kerültünk. Az egész egy utca volt és az utcának a két oldalán feltűnően különböző házak álltak. Az utca jobb oldalán a házaknak fehér volt a fala és zöld az ablaka-ajtaja. Az utca bal oldalán épp fordítva: a falak voltak zöldek és az ajtók–ablakok fehérek. Ez már eleve furcsa volt. Mivel az utca jobb oldalán voltunk, úgy döntöttünk, hogy bekopogunk az egyik jobb oldali házba. Egy fehér ruhás lány nyitott ajtót.

– Szia! – köszöntünk neki. – Meg tudnád mondani, hogy miféle helyen vagyunk? – A lány értetlenül bámult ránk. Elismételtük a kérdést, de csak a fejét rázta, aztán megunta, hogy nem érti, amit mondunk és becsapta az orrunk előtt az ajtót.

– Bang! Ez aztán a kedves fogadtatás! – mérgelődött Barnabás.

– Lehet, hogy nem tud magyarul… – tűnődött Bence.

– Butaság, ez a mi mesénk, ebben eddig is mindenki tudott magyarul… – intette le Barnabás.

– Mi lenne, tesók, ha átmennénk a bal oldalra és ott is próbát tennénk? – javasoltam. Átmentünk az utca túloldalára, ott is bekopogtunk egy házba. Ott egy zöld ruhás lány nyitott ajtót.

– Szia! – köszöntük neki. –Meg tudnád mondani, hogy miféle helyen vagyunk? – Ez a lány láthatóan megértette, amit kérdeztünk tőle, mert lelkesen elkezdett magyarázni. Sajnos, azt már nem értettük, hogy mit mond, mert semmi értelme nem volt…legalább is a számunkra. Sajnos ő is hamar megunta, hogy nem értjük és ő is ránk csapta az ajtót.

– Micsoda faragatlan társaság! – morgott Barnabás (mintha ő amúgy mindig olyan illedelmes lenne)

– Szerintem menjünk innen a csudába! – csattant fel Bence is.

– Nagyon okos döntés, tesók… – gúnyolódtam. – És mi lesz a következő szirommal? Merthogy a Törpe biztos nem véletlenül repített éppen ide bennünket. Itt a következő feladat, úgy bizony!

– Feladat??? – bosszankodott Barnabás. – Egy rakás siket ember, meg egy másik rakás beszédképtelen ember, akik ráadásul nyilvánvalóan nem is tudják, hogyan érthetnék meg egymást… Mi lehet itt a mi feladatunk ??

– Jó kérdés… mi lenne, ha megkérdeznénk a kis barátainkat is, hátha van egy-két jó ötletük, mint mindig… – vettem fel.

Szóval, tessék, itt az újabb feladat. Segítsetek kitalálni, mi a feladat, és hogy hogyan lássunk neki a megoldásának!

Tudom, hogy Nektek már szünet van a suliban! De azért a nyaralás közben se felejtkezzetek meg rólunk, kérlek. Hiszen meg kell menteni a Fogadjel Virágot!!! Úgyhogy legyetek jófejek és írjatok!

Puszi, köszi,

Borka